Tegnap megnéztem egy filmet, amiben volt egy mondat amit nagyon jól esett hallani.
"Az univerzum minden lénye képes meggyógyítani saját magát" - és ezt Kevin Spacey olyan egyszerű tényként közölte, hogy az mosolyt csalt az arcomra. A film egyébként a K-pax a belső bolygó címet viseli és arról szól, hogy egy fickót beszállítanak a viccosztályra, mert azt állítja magáról, hogy ő egy K-pax nevű bolygórol származik. A magát Protnak nevező úriember/űrlény aztán nagyon jó kapcsolatba kerül az őt kezelő orvossal akit lenyűgöz az az ártatlan szemlélődés amivel ez a különös figura rácsodálkozik a "földi dolgokra". Az orvossal ellentétben a többi beteget szinte azonnal meggyőzi űrlény mivoltáról és mindegyiket elindítja a gyógyulás útján, pusztán azzal, hogy elmondja nekik, hogy mit kell tenniük, ha meg akarnak gyógyulni. Na de nem lövök le minden poént tessék szépen megnézni. Nekem egy lelki sebtapasz volt ez a film, nagyon jó volt kicsit elgondolkodni azokon a dolgokon amiket az űrbéli fura úr mondott: az életről, a családról, az otthonról, az emberi hibákról. Néha talán nekünk is csak hátra kéne dőlnünk és fújnunk egyet, aztán megnézni az egész helyzetet kicsit más szemszögből - egy gyermekéből, vagy egy teljesen idegenéből, garantáltan máshogy látnánk a dolgokat. Meg mellesleg Kevin Spacey az egyik kedvenc színészem. Nem bírtam megállni röhögés nélkül ahogy hámozatlanul megevett egy egész banánt. :D
