Két idézet az általam az elmúlt évben olvasott legjobb könyvből.

"Minden ember meghal egyszer. Még én is. A férfinak sok mindere szüksége van, hogy elviselhetőbb legyen az élete. Egy asszonyra. Fiakra és lányokra. Barátságra. Melegségre. Ételre, fedélre. De mindenekfelett tudnia kell, hogy férfi. Mi a férfi? Valaki aki felkel, ha az élet leteríti. Valaki, aki az égre emeli az öklét, ha a jég elveri a termését, de újra vet. Egy férfit nem törnek meg a sors csapásai. Lehet, hogy soha nem győz. De ha önmagába néz, büszke lehet. Lehet, hogy csak szolga vagy paraszt, de legyőzhetetlen. Mi a halál? A gondok vége. A küszködés, a félelem vége. Sok csatában harcoltam, sok halált láttam. Férfiét, nőét. A legtöbb büszkén halt meg. Gondoljatok erre amikor döntötök!"

"Mindennek ami él meg kell halnia. Csak az ember éli le életét a halál tudtában. Mégis több az élet, mint várni a halálra. Hogy az életnek értelme legyen, kell egy cél. Valamit hagynunk kell az utókorra, különben haszontalanul éltünk. A legtöbb ember számára ezt megadja a házasság és a gyerekek, akikben a vére folyik. Másoknak álmai vannak. Mind, akik itt ülünk, hiszünk a becsületben abban, hogy az embernek kötelessége helyesen és igazságosan cselekedni. Valamennyien vétkeztünk egyszer-másszor. Loptunk, hazudtunk, csaltunk, még öltünk is a saját céljainkért. De mindíg visszatérünk a hitünkhöz. Szigorúbban ítéljük meg magunkat, mint mások bennünket. Tudjuk, hogy inkább a halált választjuk, mint eláruljuk azt ami drága nekünk."