Fogalmam sincs, miért nem írok mostanában ide. Talán mert, már nem érzem annyira szükségét annak, hogy a sok vacak dolgot ami történik velem leírjam ide. Nem tudom. Mindenesetre az sajnos tény, hogy elhanyagoltam az én kis internetes sebtapaszomat. Szerintem így önmagamat vizsgálgatva az az oka, hogy a sors ellenem irányzott csapásai módszert váltottak és a szörnyű kozmikus tragédiaként megélt apró kis szúrások helyébe egyfajta zsibbadt nyugalom lépett. Kábult vagyok. Nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam. Valamit elvesztettem és a helyébe csak üresség lépett. Nem tudom, mi volt az ami most már nincs nekem de azt tudom, hogy nem voltam mindig ílyen... lassú. Monoton fáradtságba züllesztett napok telnek el úgy, hogy bármire is komolyan odafigyelnék, vagy gondolnék. Nem tetszik ez az állapot. Érzem, hogy elbutulok.

Valamit tenni kell ez ellen. Úgy döntöttem, írni fogok. Ha tehetem minden nap. Bármiről ami történik velem. Még ha csak a semmiről is fosom a szót akkor is. Nem számít csak írjak. Inkább leírom azt a kevés (és sajnos mintha egyre kevesebb lenne) gondolatot ami a fejemben motoszkál, mintsem hogy veszni hagyjam.

Változnom kell.