Tudjátok, kedves olvasók eljutottam arra a pontra, amikor már nem tud meghatni semmi. Se az, hogy a családomat nem érzem biztos érzelmi háttérnek, se az hogy a barátaim sorban hagynak el, se az hogy a nők akiket annyira de annyira szeretnék boldoggá tenni egyszerűen nem foglalkoznak velem.

Elég.

Mostantól egyetlen dolog számít. Én boldog vagyok. Senki más nem fontos. És tudjátok mit? Ez volt az az év, amikor kicsaptak az egyetemről és BSc-s lettem, ez volt az az év amikor 8 hónapig egy olyan munkahelyen dolgoztam ahol még a minimálbért sem kaptam meg és aki ismert kiröhögött miatta, ez volt az az év amikor a nyarat egy lukban(szó szeirint) töltöttem és a strandra még csak egyszer sem tudtam kijutni. Ez volt az az év amikor a pénzem ugyanúgy kifolyt a kezeim közül, mint eddig mindig akármit is akartam tenni ellene. Ez volt az az év amikor a legtöbb barátom végzett és itt hagyta az egyetemet (és engem). Ez volt az az év amikor végleg elvesztettem a hitet a szerelemben.

És dögöljek meg, ha eddig nem ez volt életem legjobb éve! :D

Minden ocsmány kis szarság ami eddig történt velem, ami eddig a pontig vezetett, minden okkal történt. Mindenből tanultam. És ezért hálás vagyok. Legyőzhetetlen vagyok. Boldog vagyok. És nem, nem tudtok megállitani. Mától megfogadom: senki és semmi nem számít az életemben csak a saját boldogságom. Nem fogok törődni senkivel, nem fogok semmit csinálni csak azért mert az kötelező. Túl sokáig csináltam ezt.

Mostantól boldog ember leszek! :D

Ti meg bekaphatjátok! :)