Hát komolyan a nők visznek engem sírba. Az elmúlt másfél évben csak és kizárólag olyan nőkkel találkoztam akik a következő három csoportba sorolhatók:
- Nagyon magas ívben leszarja a fejemet, tőle akár én hugyozhattam a Golf-áramlatot, akkor se keltem fel az érdeklődését... ez ilyen de gondolom mindenkivel, megaztán belőlem amúgy is hiányzik az a "római arcél" ha értitek mire gondolok.
- Sikerül megismerkednem vele, de mindössze 15 mondat után rá kell jönnöm, hogy a feje belülről betonból van és igazábol sík hülye... na nekem ilyen nő nem kell.
- Megismerkedünk találkozgatunk tök jól elvagyunk tényleg nagyon sok közös van bennünk blablabla ami ilyenkor szokott lényeges lenni az mind megvan... DE! az egyik pillanatban benyögi, hogy neki bizony van ám barátja és nem gondolta ám komolyan ezt a találkozgatást... na most ezekkel a fasz kivan!!! Nekem kurvára nem egy "barát" kell, az ilyenben különben sincs barátság.
Erről egyébként eszembe jut ez a videó:
Úgyhogy mivel a szerelmet hiába keresem már jó ideje elhatároztam, hogy gazember leszek én is. És szinte amint igy döntöttem, már sikerült is valamit összehoznom... de az ilyen dolgok egyáltalán nem boldogitanak még mindig, erre is rá kellett jönnöm.
Most komolyan. Szerintem, ha valaki másfél év után először megcsókol valakit és még csak a szíve sem kezd gyorsabban dobogni... akkor rossz úton jár.
És aki eltévedt az irányt váltson ne sebességet! Lehet, hogy mégse jó gazembernek lenni?