Kezdek megint beleszorulni ebbe az életnek csúfolt mókuskerékbe. Az azért nem járja, hogy minden reggel fél 8kor már bent vagyok a suliban. Én nem ehhez vagyok hozzászokva kérem szépen. Tegnap is mint a jógyerekek 9-fél11ig ahelyett, hogy Bacchus oltárán áldozva iszogattam volna a haverokkal inkább házifeladatot csináltam menedzsmentre... Öregszem azt hiszem.

Mindemellett a szokásos krízishelyzetek is utat találnak hozzám. Múlt héten például a TO kitalálta, hogy irnom kéne egy rektori kérvényt csak úgy, mert a neptun igy a neptun úgy. Állítólag már 4edszer van fenn a matekszigorlatom... még jó hogy csak 1szer voltam. Na ennek fele sem tréfa, a rektori kérelmet nem egy ilyenre fogom ellőni egyből elkezdtem kiskapukat keresgélni.

A káros szenvedélyeimről(alkohol, cigaretta, kávé, nők) való lemondást kísérő elvonási tünetek már már katasztrófális méreteket öltenek. Kezdek aggódni az épelméjűségem miatt. További nehézség, hogy mivel a spórolt pénzemet is nyelvtanfolyamra illetve tanszerekre kellett hogy költsem költségvetési zsákutcába jutottam. Hogy is mondjam igazán tudnám használni a lottó ötös nyújtotta forrásokat. Apropó német nyelvtanfolyam: gondoltam, hogy kicsit merész úgy bevállalni a decemberi nyelvvizsgát, hogy négy éve meg se szólaltam németül, de hogy én leszek a legbénább a csoportban azt nem hittem volna.

Az általános világvége hangulat és a szeretethiány megint kezd eluralkodni rajtam. De nem baj, hisz már régen megtanultam:

"Ami nem öl meg... az megőrjít!"