Nade miben? Miért van az, hogy folyton elérhetetlen dolgokért akarunk harcolni. És ha valami hatalmas csoda folytán elérjük a hőn áhított célt miért törvényszerű, hogy rájöjjünk: az egész egyáltalán nem érte meg. Miért akarna így bárki is küzdeni? 

És miben bízhatunk? Mi vagy ki az ami erőt ad minden reggel, hogy felkeljünk és újra meg újra beszálljunk a mókuskerékbe? Sokan sok féleképpen leírták már, hogy szerintük miért érdemes meghalni. A szerelemért, a családért, a hazáért, a szabadságért. Ugyan... Nagy szavak semmi több. Meghalni könnyű, meghalni mindenki tud. Élni valamiért az az igazi kihívás! Ezért keresem én inkább azt, hogy miért éljek. Mert már elvesztettem azt a célt amit régen világosan láttam magam előtt. A helyébe pedig fullasztó, néma nyugalom lépett.

És üresség.

Az életnek többről kell szólnia. Küzdeni akarok. Kudarcokat akarok. Bármilyen fájdalmat a zsibbadtság helyére. Hol van a cél?